A kurzus utolsó napja. És lám nem esik az eső! mire elmegyek ragyogó jó időt jósolnak. De nem bánkódom az időjárás miatt, hiszen ez is hozzátartozik Angliához, megtapasztaltam ezt is. És azért jó időben is volt részünk.

Ma délelőtt Chris Allison tartott előadást a brit iskolarendszerről, nagyon életszerűen, hiszen korábban iskola igazgató volt. Ecsetelte a különböző iskola típusokat, az állami iskolák sokféleségét és bepillantást nyerhettünk a magán iskolák életébe is. / Csak zárójelben jegyzem meg, Eton-ban 30000 font a tandíj egy évre!/ Azért megnyugodtam, mert itt is hasonló problémákkal szembesülnek a pedagógusok. Itt sem kolbászból van a kerítés. Ezzel az előadással be is fejeződött a kurzus hivatalos része, utána kötetlen beszélgetés keretében vitattuk meg a tapasztalatainkat és zártuk le a 2 heti munkánkat. Mindannyian sok új ismerettel, ötlettel, gyakorlattal gazdagodtunk, az angol tudásunk fejlődését és a kulturális dolgokat nem is említve. Alig várom már, hogy otthoni kollégáimmal megosszam a tapasztalataimat!

Délután még utolsó búcsút vettem a kikötőtől, egy kikötői hajókázással, ami egy óra alatt körbe vitt a kikötőn és a tengerről is láthattam a várost. A csodálatos napsütésben még elsétáltam a Victoria parkba, gyönyörködni az üde zöld fű és színes virágok látványában. Így búcsúzom Portsmouth-ból, ebből a lenyűgöző tengerparti városból, Dél-Angliából.

Holnap már utazás haza!

Szerda. A kirándulós nap. Már nagyon vártuk, hiszen eléggé elfáradtunk a kurzus végére. A terv a Wight-sziget volt.

Sajnos ma is a szakadó eső ébresztett bennünket, de nem tudott eltántorítani a tervünktől. Bár a csoport nagy része jobbnak látta, ha otthon marad, hatan nekivágtunk az útnak. Úgy döntöttünk, hogy légpárnás hajóval /hovercraft/ megyünk, mert nemcsak hogy ez a leggyorsabb és legizgalmasabb átjutási lehetőség a szigetre, de még egyikünk sem ült ilyen hajón. A reggeli átkelés az eső és az erős szél miatt nem volt sima, de nagyon élveztük a sebességet. 10 perc alatt átértünk Portsmouth-ból Ryde-ba, a sziget északi városkájába. Mint egy kis ékszerdoboz, olyan ez a sziget. Bár Tünde és Jutka megmondta, hogy feltétlenül el kell menni. És tényleg! A rossz idő ellenére is csodálatos táj, fehér sziklák, gyönyörű házak, kertek, rengeteg attrakció.Az Osborne House Viktória királynő és Albert herceg kedvenc kastélya, a királynő itt is halt meg, ebben a kastélyban. Először egy emeletesbusz tetejéről gyönyörködtünk, majd gyalogosan is próbáltuk bejárni a sziget egy részét, mert az egész szigetre egy nap sajnos nagyon kevés. Vissza kell még ide jönni! Délutánra szerencsére elállt az eső és egy kicsit a nap is kisütött. A késő délutáni légpárnás hajóval mentünk vissza, ez az átkelés már simább volt.

Mikor visszaérkeztünk Portsmouth-ba hétágra sütött a nap! Még egy kis séta a tengerparton belefért a napba. A South Parade Pier a város fürdésre alkalmas tengerparti része, gyönyörű pavilonokkal, szállodákkal, mondhatni az angol riviéra. Hosszan sétáltunk a parton, élveztük a melengető napsütést és a tenger gyönyörű látványát.

Megérte nekiindulni a szakadó esőben, élvezetes nap volt!

Sajnos időjárásban hasonló a tegnapihoz. Esős, hűvös, szeles. Csak abban bízom, hogy a holnapi kirándulásunkra kiderül az idő.

A kuzuson ma volt az utolsó napunk Michael-lal és ma is nagyon élvezetes órákat tartott, bár látszik már a csoporton, hogy lassan mindenkinek honvágya van. De nem hagy nekünk unatkozni való időt, mindig mozgásban vagyunk, párokban, csopotokban beszélünk, beszélünk és beszélünk, ami nagyon jó. Ma is sok hasznos ötletet kaptunk tőle. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit sikerül megvalósítanom az itt tanultakból, a gyerekekkel hogyan fog működni. Sokáig búcsúztunk tőle, nagyon megkedveltük őt.

Iskola utáni terveink megint dugába dőltek az eső miatt, nincs kedvünk kimenni a városba. Bár kaptunk egy elég hosszú kérdőívet a kurzussal kapcsolatban, úgyhogy jobb lesz, ha nekifogok.

Holnap kirándulás: The Isle of Wight !!!

Elkezdődött a második hét, el sem hiszem. Ma sajnos ismét szakadó esőre ébredtük, de most csak késő délutánra állt el és eléggé lehűlt a levegő. Kezdem már érteni miért beszélnek az angolok állandóan az időjárásról. Sajnos az esős, hűvös idő a hangulatát is elrontja az embernek, de szerencsére Michael mindig felvidít bennünket az óráival. Nagyon ötletes feladatokkal áll elő, mindig megnevettet minket. Csak egy egyszerű példa, egész nap együtt vagyunk, de amikor párokban egymással háttal állított bennünket, nem tudtuk pontosan elmondani, hogy mit visel a párunk.

Ebédidőben ki szoktunk sétálni a tengerpartra, mert nagyon közel vagyunk a kikötőhöz, de ma délben annyira szakadt az eső, hogy csak az ebédlőig jutottunk kávézni egyet. A tipikus "It's raining cats and dogs."

Sajnos még holnapra is esős időt jósoltak, bár itt nagyon keverednek a frontok.

A mai napról nem tudok sok érdekeset írni.

Ma este olaszos vacsoránk volt, utána lemon pie és a szokásos beszélgetés Wendyvel, aki nagyon szereti a társaságunkat.

Holnap folytatás.

Vasárnap. A tegnapi gyönyörű idő után ma reggel szakadó esőre ébredtünk. Sajnos tényleg el kell hinnem, milyen változékony itt az idő.

De nincs mit tenni, nem szabad egy napot sem kihagyni, hiszen minden nap felejthetetlen élmények várnak rám!

Délelőtti proramunk a Historic Dockyard látogatás volt, ahová Francescával mentünk, az olasz kolléganővel, akivel egy házban lakunk. Hatalmas területen helyezkedik el a kikötőnek ez a része és rengeteg látnivaló van, a jegyet is úgy állítják ki, hogy egy évig érvényes, bármikor vissza lehet menni. A bajáratnál a Warrrior áll, távolabb Nelson admirális hajója a Victory és a harmadik a sorban aPortsmouth partjainál elsüllyedt Mary Rose roncsait bemutató kiállítás. Fantasztikus élmény volt bemenni a Victory belsejébe és látni a teljes berendezést. Nagyon komolyan és igényesen helyreállították. Azért itt is meg volt a hierarchia, minél lentebb mentünk a hajó fenekébe, annál szegényesebb volt, az egyszerű matróznak csak az ágyúk között volt kifeszítve egy függőágy. Nagyon érdekes volt. A Mary Rose roncsait 1982-ben emelték ki a tengerből, nem messze Portsmouth partjaitól és egy különleges anyaggal kezelték a fát és még most is szárítják, csak üvegablak mögül lehet magnézni. 2016-ban nyitják meg az új kiállítást. A régi hajókon kívül hadihajó is áll a kikötőben és sok tengerészeti interaktív kiállítás várja a látogatókat. Egy hetet simán el lehetne nézelődni vagy kettőt is.

Délután egy kedves volt osztálytársnőm látogatott meg Londonból. Megmondom őszintén, jól esett egy kicsit magyarul beszélgetni. Kávéztunk, beszélgettünk és a nap is kisütött!

A mai vacsorámról teszek föl egy képet, nemcsak finom, hanem dekoratív is volt. A tányér fölső részén a híres Yorkshire pudding, ami sós tésztából készülő köret.

Mára ezzel búcsúzom. 

Hétvége! Nincs suli, bár korán kellett kelni, mert ma indultunk az egész napos kirándulásunkra Winchesterbe. Vonattal mentünk, kb. 1 óra utazás volt Portsmouthból. Én már régen ültem vonaton otthon, de az az élményem egészen más volt, mint ez. Tiszta, kulturált, pontos, ennyi. Megérkeztünk egy nagyon hangulatos, igazán régi kisvárosba, aminek lenyűgözött a bája. Telis tele szebbnél szebb történelmi emlékkel, egészen a rómaiaktól. Régen fővárosa is volt Angliának. Túránkat a város híres katedrálisában idegenvezetéssel kezdtük, ahol megcsodálhattuk a gyönyörű építészeti remekművet, mely sok viszontagságon ment keresztül az eseménydús angol történelem során. Ebben a katedrálisban temették el Jane Austen-t, a híres angol írónőt, aki több évet töltött a városban és ott is halt meg. Megnéztük a házat is. Nagyon egyszerű ház és csak egy kis tábla ad információt.

Szerencsére nagyon-nagyon jó idő volt ma, ragyogó napsütés. Szombat lévén nagyon sokan voltak a városban, a Fő utcán piac, a parkok tele piknikező emberekkel. És hát a zöld, puha, vastag fűszőnyeg! Gyönyörű virágok mindenhol, a patakban pisztrángok. Idilli környezet.

Ebéd után városnézés következett, szintén idegenvezetővel. Bejártuk a történelmi helyszíneket, közben érdekes történeteket hallgattunk.  A  városban található az ország legrégebben folyamatosan működő bentlakásos fiú iskolája.

A túra után volt egy kis szabadidőnk sétálni, leülni a parkba. Nagyon kellemes nap volt.

Ma ragyogó napsütésre ébredtünk és szerencsére így is maradt egész nap. Tényleg nagyon változékony az időjárás, néha egyik óráról a másikra. Ma meglepően meleg volt az előző napokhoz képest.

Ma reggel új tanárral kezdtük a napot, Michael Fennell személyében, aki elsősorban beszédkészség fejlesztéssel foglalkozik. Jó példáját adta annak, hogy könyv, füzet, fénymásolat nélkül milyen hasznos gyakorlatokkal fejleszthetjük a gyerekek beszédkészségét. Nem is kell mondanom, hogy rengeteget beszéltetett minket, kérdések, válaszok, párbeszédek, történet kitalálás, nagyon aktívan telt a nap. Személyében is egy nagyon intelligens, a fél világot beutazott embert ismerhettünk meg.

Nagyon vártuk a délutáni programot, ami a Spinakker Tower meglátogatása volt, ugyanis, a toronyba föl is lehet menni és van három szint, aminek az üvegablakain keresztül gyönyörú kilátás nyílik a tengerre, a városra, ami tulajdonképpen egy szigeten helyezkedik el. 105 méter magasra visz a lift, ez a látogató szint, ahol még interaktív játékok is találhatók, pl. a hajókat be lehet vezetni a kikötőkbe. Arról nem is beszélve, hogy a padló egy része üveg, amire rá is lehet menni és onnan is lenézni. A fölötte lévő szintekre már csak lépcsőn lehet menni, ott kávézó van és a legfelső szint nyitott tetejű. Nagy szerencsénk volt az időjárással, mert ragyogó tiszta idő volt és nagyon messzire el lehetett látni. Marvelous!

 A finom vacsora utáni desszertünk a sticky toffee pudding volt, ami tipikus angol desszert, de még eddig nem ettem ilyet. Karamelles, csokis piskóta, vanília fagylalttal tálalva. Delicious!

Mindjárt éjfél, de péntek este lévén nagy itt a mozgás, még ilyenkor is lehet tanulni, mert hallgatom, amit az utcán beszélnek az emberek.  Ez az igazi listening exercise! Ezzel zárom is mai napi soraimat.

Már jól kezdődött a reggel, nem esett az eső. Reggeli rutin után az utosó napunk volt Diana-val. Ma még gyakoroltuk az órák felépítését CLIL módszerrel, majd mindenkinek választania kellett egy témát, amit mikro-tanításban bemutattunk egymásnak. Én a "The secrets of the map" órát választottam. Nagyon sokat tanultunk egymástól, nagyon sok hasznos ötlettel, feladattal lettünk gazdagabbak.

A mai napról nem tudok sokat írni, sokáig voltunk az iskolában, utána egy kis sétára volt erőnk a Main Street-en, majd hazajöttünk, finom vacsora és blog írás.

Nagyon gyorsan telik az idő. A mai nap hűvös és sajnos délutánra nagyon esős lett. Már szinte megszokottá válnak a napok, fonom reggeli 7.45-kor, majd indulás a buszhoz, hogy a 9 őrakor kezdődő órára beérjünk. Ma is Dr. Diana Hicks tartotta a CLIL módszertani  nagyon színvonalas őrákat. Ma beszélt arról is, hogy nagyon sok helyre hívják szerte a világon előadásokat tartani ebben a témában és többször járt már Magyarországon is. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Nagyon alaposan felkészült, nagyon intelligens, sok területen jártas előadó. Eddig még nem volt olyan kérdésünk, amire ne lett volna a zsebében a válasz egy jó példával megspékelve. Rengeteg feladatot kapunk tőle és nagy szemléletváltásra biztat minket. Az órák során öszze tudjuk hasonlítani a különböző országok iskolarendszerét, jó példákat próbálunk átadni egymásnak. Talán a spanyolok vannak a legnehezebb helyzetben a nyelvtanítás területén, nagyon gyenge eredményekkel rendelkeznek és nagyon kötött tanterv alapján kell tanítaniuk. Az olaszoknál 205 tanítási nap van, ők erre panaszkodnak. A finneknél be fogják vezetni azt az írást, ahol nem kötik össze a betűket. No comment.

A tanítás utáni program egy "traditional pub" látogatás volt, Gayani Senaratne, a helyi szervező, aki mellesleg Srí Lanká-ról származik, foglalt nekünk asztalt. A kikötőben van ez az elegáns söröző, közvetlenül a tenger mellett, szinte karnyújtásnyira mentek el a hatalmas kompok és hajók mellettünk. Nagyon hangulatos este volt. A menü természetesen : Fish and chips és cider volt /zárójelben jegyzem meg én a sört nem szeretem, de lehet, hogy valamelyiket még megkóstolom/. Nagyon jó kis csoportunk van, nagyon örülök.

Ma kicsit hűvösebb reggelre ébredtünk, de szerencsére még mindig eső nélkül.

Ma már magabiztosabban indultunk iskolába az első nap pozitív tapasztalatai után. És ma sem csalódtunk, mert rengeteg jó dolgot tanultunk. Szerencsére a természetismeret az a tantárgy, melyen keresztül a CLIL/idegen nyelven tanított tantárgy/ módszertanát bemutatják nekünk, tele hasznos gyakorlattal, konkrét feladatokkal. Ma téma volt a víz körforgása, a víz felhasználása, vízkészletünk megóvása, aztán az állatok osztályozása, a béka kifejlődése, mind olyan téma, ami a mi tantervükben is szerepel. Nagy hangsúlyt kapott a feladatokban az, hogy hogyan integráljuk a tartalom tanítását a nyelvtanítással. Szinte repült az idő reggel 9-től fél 5-ig.

Az órák után egy közös városnéző túrára indultunk a történelmi, régi negyedbe, a High Street-re, ami a tengerpartra vezetett.

Sétánk során megnéztük Nelson Admirális házát, és érdekes történeteket hallgattunk a városról, mely Anglia legfontosabb tengerészeti és hajózási központja volt. Innen indultak és ide érkeztek a csatahajók is. Portsmouth-ban született Charles Dickens, de járt itt Jane Austin és írt itt Conan Doyle is, hogy csak néhányat említsek a híres írók közül. Sétánkat a kikötőben fejeztük be, amivel egyszerűen nem tudok betelni. Hatalmas, rengeteg mindenféle hajóval, bár nekem a vitorlások a kedvenceim. És a tenger...!

Nem baj, hogy nem lehet fürödni, nézni is imádom a tengert.

Szép, tartalmas nap volt. Holnap folytatás.